Tavaszodik. Hazudik az ágvége, a barna bőrön zöld sebek szakadnak, és a zsenge fanzöldben virágpéniszek csúnyálkodnak szemérmetlen pőreségben.
Kívánós a természet, akaratos nemzésben tobzódik. Korhatáros minden fa és bokor, sex-el a mező, a kőcsuporban az árvácska sem páratlan. Az egy éves liliom sem tipródik, kihívóan ágaskodik, szirmát tárva nyíltan akar, termékenység illata szaglik. Öreglányok arca lilul, csitrik erős kölnije szoknyákat kurtít.
Nyílnak az ablakok is, virágládák dekoltázsa látható az üvegszemű szobák arca alatt. Túláradó folyók veszik a gátak szüzességét, dús vizek kufircmagot sodornak a vetésbe, zabi zabot ültetve a köles közé. A múzsa csókja újabb csókra ösztönzi a költőket, mézet gyűjtenek, de nem telnek a papírkaptárak. Eső nedvesíti kívánatossá a földet, megfontolt magok zsendülnek csírába.
Most mit mondjak? Odavagyok én is, pezsdülök, élettel tölt fel a tavasz, mint gyíkocskát meleggel a napsugár, de mennem kell a postára, mert van itt néhány csekk, amit be kell fizetnem.
Tavaszodik.
2009.07.04. 10:29 Csatornás
Szólj hozzá!
Címkék: tavasz novella életérzés
A bejegyzés trackback címe:
https://hangzatos.blog.hu/api/trackback/id/tr711225949
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
