Hangzatos nevű blog

Karl Demosztenész koravén fiatalként került Angliába, a Palm Street-re helyezett részleg központjába. A gerontológiai tanszéken dolgozott, kutatáselméletet kutatott, a gyakorlati alkalmazások mindent átfogó osztályán. A ködös ország fényes jövőt tartogatott neki, hiszen ő csak egy volt a rengeteg tudósból, aki már fiatalon az öregekkel foglalkozhatott. Napi 10-12 órát is dolgozott, és csak heti egyszer-kétszer engedte meg magának, hogy napokra eltűnjön magányos részegségbe burkolózva. Szerette ugyan a munkáját, csak az alanyokat nem. Az idős emberek tempója és szaguk is kiborította, és legtöbbször akkor tűnt el napokra, amikor valaki azért nem jelent meg a következő teszten, mert egyszerűen meghalt. "Ez egy komoly dolog", szokta mondani ilyenkor, és mérhetetlen gyűlöletet érzet azok iránt, akik teste békésen fekszik valami hullaházban, ahelyett, hogy a tudományt szolgálnák.
Karl Demosztenésznek még a magánéletre is maradt ideje. Barátnője Rita, a Bulgáriában született kubai lány volt. Karl szülei Svédek voltak, bőre, mint a fjordok jege, olyan fehér volt. Csak a sörözőben mertek mesélni róla, senki másnak nem említették, hogy mennyire szeretik magukat nézni. Meztelenre vetkőztek, beálltak a nagytükör elé, és testüket összefonva bámulták a barnával keveredő fehér végtagok egyvelegét. Szerelmük különleges volt és mély. Egymás tükrös látványába annyira beleszerettek, hogy másfél év alatt csak kétszer szeretkeztek. Ez a két eset egybevágott azokkal az áramszünettel terhes estékkel, amelyeken testük tükörképét nem láthatták.