(A megtörtént eseményen alapuló műben, megváltoztattuk a helyeket, a domborzati viszonyokat, és a széljárást is. Aki még is Dr. Kovácsra gondolna a fsz. 2-ből, az bizonyára egy eltévedt villanyszámlát olvasott, és nem az alábbiakat.)

- Mit is mondtál? Miben hittél utoljára?
- A Rátóti Csikótojásban.
- És most már nem hiszel?
- Már nem. Elavult.
- Értem. És miért hittél benne korábban?
- Ember! Te nem olvasol meséket?
- De..e olvasok.
- Na! akkor biztos azt is tudod, hogy a legtöbb mese valóságos alapokon nyugszik.
- Persze-persze, de ebben a mesében kiderül, hogy egy kisnyúl az, amit csikónak hittek.
- Jaj, de nehéz veled, pedig értelmes embernek látszol. Olvass a sorok közt! Na, érted már? Úgy akartak valamit közölni, hogy azt ne mindenki értse. Világos?
- Világos. Hát persze, hogy világos! De már Te is a kisnyúlban hiszel?
- Hát miben hinnék vazze? A csikó nem tojással szaporodik. Nem tudtad?
- De-de, tudtam, sőt ezt már akkor is tudtam, amikor a mesét olvastam.
- No-no! Utólag könnyű okosnak lenni, de akkoriban mindenki a csodáról beszélt.
- Emlékszem, de ez mit változtat a tényen, hogy a csikó nem tojik tojást.
- Ezt most komolyan kérdezed? Változnak az idők barátom! Tegnap még lapos volt a föld, ma már gömbölyű. És a tudományok! Dőlnek meg a tételek, ami tegnap lehetetlen volt, az ma már ott csörög a te zsebedben is, ha mobilon hívnak. Erre nem gondoltál?
- Hogy mennyire igazad van! Erre nem is gondoltam. (ez egy barom)
- Végre, hogy belátod! Dr. Kovácsnak mindig igaza van!
- Jó! Oké, elfogadom! De hogy néz a mostani Dr. Kovács arra a Dr. Kovácsra, aki még verekedett is a csikótojás miatt, arra, aki összeveszett jó néhány cimborájával, mert nem hittek a csodában?

- Ide figyelj, te kötekedő barom! Ha nem ültünk volna 8 éven át egy padban, akkor most biztos megsértődnél, én meg nem folytatnám a sárdagasztást. De haverok vagyunk, így felhomályosítalak. Az ember változik, érted? Hét évenként minden sejted kicserélődik, a világ hatással van rád, változol. Alkalmazkodásnak hívják. Most már érted?
- Ezt értem, de hét évvel ezelőtt sem tojtak tojást a csikók.
- Te tényleg nem vagy normális. Hagyjuk az egészet. Pont az ilyen agyatlan barmok miatt tartunk ott, ahol.
- Most mi bajod? Én egyből tudtam azt, amire neked hét év kellett, hogy rájöjjél.
- Mit tudtál te? Te csak papagáj módjára mondogattad azt, amit a szádba adtak, és véletlenül úgy alakult, hogy igazad lett. Erre vágsz fel?
- Én nem vágok fel, csak arra, hogy azt gondolom, hogy a tojás nem is jó elnevezés.
- Most mi van?
- A tojás, az maga a folyamat, annak az eredménye csak „tojat”, vagy „tojomány” lehetne.
- Mint gondolkodásnak a gondolat, mint sütésnek a sütemény?
- Valahogy így.
- Ez tényleg elgondolkodtató!
- Na! Akkor legalább ebben egyetértünk!
- Na szevasz!
- Szia!